Kővel karistolni, kocsi elé ugrani, hídról repülni, késsel vágni. Elkezdtem zokogni. Ordítás.

"Nincsen semmi baj. Na. Úgy nézel ki, mint egy nyuszi. Bemenjünk? Kérsz egy pohár vizet? Zsepit? Én nem akartam rosszat. Elhiszed? Én nem. Látod, még a Jocó sem ugatott meg."

"Sajnálom, ha bármi történt. Én nem csináltam semmit. Sziasztok."

"Érted? Soha, soha nem fog velem beszélni. Fel fog hívni? Egy barom vagyok. Nem hibáztatlak. Csak magamat okolom. Ne mond ki! Ne fütyülj! Oda ülök a ház elé. Nem akarom."

"Menjünk haza. Ne mond ilyeneket. Van finom csirkepörkölt. Senki nem érdemli meg, hogy így beszéljenek vele."

Félóra keringés a ház előtt, több liter könnycsepp, de egy horvátországi sziget legalább ma este nem lesz egyedül.

(Supernem - Hova megy, ki?)

Címkék: bénulás, kapcsolatok, kifakadás, zokogás