Tegnap ott voltunk a tóparton. Vízipipa, bor. Nyarat akarok. Nem akartam még elmenni. Azt akartam megálljon minden. Hogy innentől kezdve az alkonyatban csillagokat nézzek, lábat lógassak. Aztán egyedül mentem haza a sötétben.

'Megérdemled, hogy egyedül sétálj haza.'

Otthon egy félórát bőgtem kint a műanyag napozóágyon Anyukámmal. Este nem tudtam aludni. Reggel hányingerem volt. Már rég műanyag késsel kéne banánt vágnom. Valakinek egy pohár vizet átnyújtanom.

Helyette ma a Diótörőnek fogom a zenéit hallgatni, Sherlockot nézni, elolvasni a Szirmok a hamubant és kiírni azt a kevés angol tételt.

(http://www.youtube.com/watch?v=MrH4ZkL2ds4)

Címkék: Anyukám, kifakadás, nyár, zokogás