Aludni térek
2013. március 7., csütörtök @ 9:32
Gyomromban hány éhező üvöltése kong?
Fáradt vagyok. Magam érzem farkasok leheletét
ami a csípős hideggel keveredik, miközben altatót
dúdolnak a Holdnak.
Nem kívánkozom ki ágyamból.
Fekve maradok, mint a lecsapott légy az ebédlőasztalon.
Öntudatlan gondolataim elringatnak.
Hiába várt rám a kenyér a szekrényben.
ami a csípős hideggel keveredik, miközben altatót
dúdolnak a Holdnak.
Nem kívánkozom ki ágyamból.
Fekve maradok, mint a lecsapott légy az ebédlőasztalon.
Öntudatlan gondolataim elringatnak.
Hiába várt rám a kenyér a szekrényben.
Címkék: vers
0 comments: leave a comment