Miért kell bűntudatomnak lenni? A saját kibaszott életem. Tavaly nem volt esélyem elmenni. Most talán van, hát had éljek vele. Istenem csak bazdmegolni akarok a megállóban, bunkó emberekkel akarok találkozni, eltévedni, fázni, éhesnek lenni, a tudatban élni, hogy igen még 1 óra aztán hazajutsz.
Mi olyan nagy gond ezzel?

(Kispál és a borz - Emese)

A mai Nobel-díjat érdemlő gondolatom az volt, ha egy ember két embert szeret, azzal nincs semmi gond. Nem csavarja egyik fejét sem, nem azért tartja fenn az egyiket, ha a másik eltűnik, legyen kivel pótolni. Minek ribancozni, ha nem csinál semmit? Csak egy tiszta értékes érzelme van két ember iránt. Senkinek nem törik bele a szíve.

Talán csak a sajátja.

(The Smiths - Asleep)

Kezdem unni, hogy az emberek kihasználnak engem. Jó vagyok arra, hogy kihívjanak sétálni, mert éppen depressziós az illető. A másik barátnőjével nem tud beszélni, mert annak az érzelmi intelligenciája nem éri el egy mályvacukorét. Vagy egy darab kavicsét. Én meghallgatom, ő is, mert mit tehetne. Társaságban az egésznek az a lényege, hogy talál pár embert, akinek az orra alá tudja dugni a seggét és ezzel egy időben a másikét nyalni. Amikor kommunikációt próbálok létesíteni a procedúra közben, csökönyös és gyerekes választ kapok, amit csak a söröm enyhén keserű íze tud elvenni. Utána jön a bűnbánás, már kész gyóntatószéknek éreztem a helyet ahol ültem.

Gyomromban hány éhező üvöltése kong?

Fáradt vagyok. Magam érzem farkasok leheletét
ami a csípős hideggel keveredik, miközben altatót
dúdolnak a Holdnak.

Nem kívánkozom ki ágyamból.
Fekve maradok, mint a lecsapott légy az ebédlőasztalon.
Öntudatlan gondolataim elringatnak.
Hiába várt rám a kenyér a szekrényben.

Titkaim rózsaháton érkeztek
Pecsét zárja nem takarja
Üveg mögötti tekintet
Őrzi és belém lát.