Nos mindenkivel őszinte leszek. Szeretek másoknak tetszeni, kedvükben járni. Ha látom,hogy élvezik a társaságom. Szeretem ha szeretve vagyok, mert igénylem a szeretetet. Csak azt tudom rühellni ha egyes hímneműek (lányokról nem tudok?!) magukhoz akarnak láncolni a szerelemi hazugságokkal. Viszont szeretem a pofonokat. Amikor megmondják, hogy egyáltalán nem vagyok az aki lenni akarok.

Aki szeretek lenni.

(aljas/undorító/féreg/szarházi/utolsó/ribanc)

Mert a legjobb barátnőm tudja. Mert ő mondta. Mert tőle idézek. Mert ő azért mondta, mert így van és mert igaza. Nyalizok?

?

(egy ócska hazugság)

Azért teszem mindezt, mert óvni szeretnék valakit. Jéjzusom Vivi, attól,hogy valaki valakit szeret, mert boldog és örül? Az egész gondolatom -amit jó rég vetett helyet a fejemben- arról szól

ha hülyeségekkel tömöm tele a fejét

pöcs, bunkó, faszcibáló, homokos, értéktelen, nyomorék

akkor egyszer elfogadja a teóriám és nem szenved amikor nem boldog.

Gratulálok kisasszony, egy fűszálat nem bíznék rád, nemhogy a legjobb barátnőm lelki nyugalmát. Szeretnék bocsánatot kérni, hogy elmentem bőgni, mert fáj amikor megcsapsz. Nem csak fizikálisan, így is.

Ja, és mindig mindent elfelejtek. Amivel később megbántok másokat. Magamat okolom. Mindenért.